33. Mint egy család - 2. rész
Páros: Kamechi
Korhatár: 18
Figyelmeztetés: nincs
Megjegyzés:
Itt a várva várt 2. rész, olvassátok szeretettel :)
Nem kell sokat várnom, íriszeiben látom, ahogy fellobban az
a bizonyos szikra, és máris megérzek egy kezet hasamon, egy másikat pedig
nyakamon, ami könyörtelenül fordítja a megfelelő pózba arcomat, hogy ajkaimat
minél hamarabb birtokba vehesse. Elégedetten felmorranok és kicsit sem finoman
viszonzom csókját, szenvedélyesen tépve ajkait, hiszen most az egyszer teljesen
biztos vagyok magamban.
- Kellesz nekem… nagyon – lihegem ajkaira, éppen egy kis
időre elhatárolódva tőlük, de amint kimondom ezt, azonnal megfordít, és ezúttal
hátamat nyomja a hideg burkolatnak.
Pihenő időt se hagy nekem, nyelvével vadul táncoltatja az
enyémet, mintha az élete függne tőlem.
- Azt hittem, már soha nem fogom ezeket a szavakat Tőled
hallani - kuncog ajkaimra, miközben lenyúl a csaphoz és újra megnyitja a vizet,
ránk engedve teljesen. Utána egyik combom alá nyúl, és pillanatok alatt felemel
csípőjére, hogy még szenvedélyesebben tudja birtokba venni a testem. Halkan felnyögök,
mikor megérzem ágaskodó nemi szervét odalenn, de egyáltalán nem ott, ahova
illene.
- Nem gondolod, hogy egy zuhany alatt leszel az enyém
először – néz rám dorgálóan, miután megérti kelletlen hangom okát.
- Nekem mindegy, hogy hol, csak siess – nyöszörgök karjai
között, minduntalan csókokkal halmozva el testét, ahol csak érem. – De várj… -
húzódok el tőle gyanakodva. – Először?
- Először… mié… - kezd értetlenkedni, de ahogy rájön, hogy
lebuktatta magát, azonnal csöndben marad.
- Nem akarsz valamit elmesélni nekem? – vonom föl egyik
szemöldököm várakozón.
- Nem, most inkább mást akarok veled csinálni – vigyorodik
el hirtelen, visszanyerve korábbi magabiztosságát, így azt meg nem hazudtolva
fog rá szorosan derekamra, testéhez húzva, majd elzárja a csapot.
- Akkor sem úszod meg – morgok egyet nyakába, de inkább ara
figyelek, hogy szorosan karoljam széles vállait, ugyanis majdnem lecsúsztam
róla, mikor velem az ölében kilépett a kádból.
- Most már úgysem számít – vonja meg egyik vállát
vigyorogva, kiélvezve, hogy ezúttal nem érvényes az általános igazság,
miszerint a Nőnek mindig igaza van.
Egyik kezével kicsit ügyetlenül rám teríti az egyik
törülközőt, a másikat pedig derekára szorítva kisiet velem a fürdőből, hogy a
„saját” szobánkba beérve az ajtónak nyomhasson, újra birtokba véve ajkaimat.
A csók elején megfordul a fejemben, hogy imádkozzak egy
sort, remélve, hogy senki nem látott minket, de gondolataimat tehetséges ajkai
csakhamar elterelik.
- Kame… - nyögök fel halkan, ahogy egyik kezének ujjai
derekamat cirógatják, a másikkal pedig combomhoz merészkedik, ezzel teljes
súlyomat a csípőjére bízva. Na nem mintha nem bíznék a csípőjében…
- Csak nem visszahátrálsz, Cicám…? – búgja fülembe rekedtes
hangján, amitől borsódzik a hátam, de akkor is bizonyítani akarok. Azt akarom,
hogy úgy nézzen rám, mintha én lennék a következő – és egyben utolsó prédája
is.
- Még a gondolat is sértő – nézek határozottan szemeibe,
majd ajkaira hajolok, és az alsóba harapok. – Na mi az, megdugsz még ma? –
súgom játékosan, direkt azzal a céllal beszélve így, hogy feltüzeljem, és azt
akarja, hogy csak az övé legyek.
- Hova ez a sietség? – kuncog fel, de derekamra fog és
szorosan tartva mellkasán, az ágyhoz cipel, majd gyengéden leejt rá, de nem
mászik ki lábaim közül. – Hiszen miénk az egész éjszaka – kacsint rám pajkosan,
miközben kihúzza a törülközőt magunk közül, és teljes testével nekem feszül,
egy nyikkanást kikényszerítve belőlem.
Nem tudok neki nem igazat adni, hiszen tényleg nem fog már
senki zargatni minket, reggelig csak egymáséi lehetünk, olyan formában,
amilyenben csak akarjuk.
Lassan elhajol ajkaimról, és míg egyik kezét csípőmre téve
pihenteti, a másikkal kitámaszt fejem mellett és arcomat kezdi csókolgatni.
Egész testem remeg attól a gyengédségtől, amivel hozzám ér,
miközben államat, orromat, orcáimat és homlokomat puszilgatja, majd lassan áthajol
fülemre.
Édes szavakat suttogva tér át nyakamra is, megkínozva vékony
bőröm minden egyes négyzetcentiméterét, és saját nyomát rajta hagyva.
- Hétfőn mindenki tudni fogja, hogy az enyém lettél… - búgja
kulcscsontomra, azt is finoman megszívva, majd nagyon vészesen melleim felé
kezd közeledni.
- Gondolod… hogy addig látszódni fognak a jelek? – kérdem
reszketegen felsóhajtva, ahogy kezébe veszi az egyik mellem és ajkai
összezáródnak mellbimbóm körül.
Halkan sóhajtozok a mennyei érzésre, miközben igyekszem lábaimmal
átfogni derekát, még közelebb húzva magamhoz.
- Ha esetleg elhalványulnának, majd teszek róla, hogy újra
látszódjanak – emeli rám csoki barna szemeit, miközben áttér a másik mellemre,
de ezt most úgy kezdi el nyalogatni, hogy közben végig a szemeimbe néz.
Nyelek egy hatalmasat, és mint aki megijedt, úgy kapom el
szemeimet róla hirtelen, ahogy megérzem ujjait odalent.
Hallom, ahogy halkan felkuncog reakciómra, majd kis
mozgolódás után följebb mászik rajtam, combomat szorosan dereka köré húzva, és
ajkaimtól csupán néhány milire megállva néz a szemeimbe.
- Hova lett hirtelen a nagy szád, hmm? – vigyorog rám, ezzel
még nagyobb zavarba hozva, mielőtt vadmacska módjára csap le ajkaimra.
Cukkoló beszólásával elindít bennem valamit, hiszen igaza
van, én sem tudom, hogy hova tűnt a tipikus énem. Az, aki a végső pillanatig
húzza a fejét és soha nem hátrál meg.
Azt hiszem, Kame nem egy olyan lányra vágyik, aki csak nyög
alatta és semmit nem csinál… feltételezem, hogy engem se emiatt akar megkapni.
Így egy rövid eszmecsere után kiszabadítom egyik karomat
öleléséből, és ujjaimat hátán levezetve benyúlok ágyékához és gyengéden
körbefonom ujjaimmal ékességét.
A kívánt hatást elértem, egy apró nyögést kiadva piheg most
ajkaimra.
- Erre készítem, itt – nézek rá kihívóan, kezem lassan
elkezdve mozgatni férfiasságán.
- Jobb is… ha készíted, különben fájni fog – találja meg
hangját kissé nehezen, újra birtokba véve ajkaimat.
Mondatára érzem, ahogy a testem ismét bizseregni kezd,
egyszerűen alig várom, hogy végre érezhessem, ahogy kitölt és bennem mozog.
Mintha megérezné türelmetlenségemet, úgy válik el tőlem és
kezd el újra csókolgatni mindenhol, a korábbi területeket ismét bejárva. Ez
alkalommal nem időzik sokat melleimnél sem, hanem tovább halad hasamra, amit
úgy tűnik, különösen élvez, hiszen meleg tenyerével is simogatja.
Végtelenségnek tűnő másodpercek után végre elér kincsemhez,
amit egy vágyakozó pillantás után ki is sajátít. Megremegek, ahogy forró nyelve
elkezdi feltérképezni a terepet, és csak arra tudok gondolni, hogy de hiányzott
már ez, és milyen őrült jól csinálja.
Mikor csiklómat megszívja, hangosan felnyögök, és ujjaimat
azonnal selymes tincsei közé vezetem, még jobban magamra húzva. Nem mintha
ennél tovább lehetne, de én azért próbálkozom.
Olyan érzések kerítenek hatalmukba, amelyeket már rég
érezhettem, talán még soha nem is. Ahogy a combjaim közt térdeplő alakjára
nézek, szívem majd kiugrik a helyéről, és nem tudom elhinni, hogy ez velem
történik. Velünk… Japán (számomra) leghelyesebb férfijával és velem, egy átlagos,
külföldi lánnyal. Szint mesébe illő a sztori, ezért félek, hogy egyszer majd
kilyukad a rózsaszín léggömböm és nagyot pottyanok.
De mit számít ez addig, amíg az enyém?
Felszisszenek, ahogy egy ujj megszakít gondolatmenetemben,
mint valami felszólítás, hogy ne foglalkozzak a jövővel.
Enyhén ajkamra harapok a szorító érzéstől, hiszen már
hónapok óta nem feküdtem le senkivel, még csak nem is jutottam el ideáig egy
pasival sem. Hosszú idő óta Ő az első, ami melegséget csal szívemre.
Fejem a párnákba rejtem, és inkább nyelvére koncentrálok,
igyekezve minél hamarabb ellazulni alatta, mert már nagyon szeretnék tovább
lépni.
A második ujját már kicsit könnyebben fogadom, de attól nem
menekül meg, hogy tincseibe marjak és megfeszített háttal közelebb toljam magam
csodálatos ajkaihoz.
Mohón kap még jobban utánam, szinte már ráhúz nyelvére, és
nekem ennyi elég is, hogy érezzem, hogy közel a vég. Határozottan eltolom
magamtól, hiszen nem akarok előbb elmenni, mint ő.
Felmorran, ahogy elszakítom testemtől, de amint fölhúzom
magamhoz egy szenvedélyes csókra, el is felejti mérgelődését, és odaadóan bújik
hozzám, ott simogatva, ahol csak ér.
Kihasználva gyengeségét pillanatok alatt átfordítom
magunkat, így pont ölében kötök ki. Nem szégyenlősködöm, azonnal ráülök ágyékára
és miközben kisajátítom vöröslő ajkait, csípőmet is szorgosan mozgatom.
Eszemben sincs még meglovagolni, de egy kicsit fel akarom csigázni, így lassan
elhajolok tőle, és iszonyatosan gyengéden elkezdem csókokkal beborítani testét.
Úgy tekintek rá, mintha valami porcelánbaba lenne, gyengéd
érintéseimen keresztül próbálom neki megmutatni, hogy mit is érzek valójában
iránta.
Most végre korlátlanul eljátszadozhatok apró mellbimbóival,
amiket korábban mindig is meg akartam érinteni, hiszen olyan kis picik, mégse
volt rá fennhatóságom. Egészen mostanáig, úgyhogy nem habozok rajtuk sokáig
elidőzni, nyelvemmel érzékien kényeztetve őket. Imádom az apró sóhajokat,
amiket kiad magából, de nem akarom megvárakoztatni, így áttérek izmos
hasfalára, közben melleimmel már merevedését ingerelve, ahogy néha-néha hozzá
érnek.
Nem kerüli el a figyelmemet, amikor egy-egy ilyennél minden
egyes alkalommal megmerevedik, így mikor tényleg oda kerülök, nem azonnal
számmal kezdem el kényeztetni, hanem melleimet szorítom össze körülötte, ütemesen
mozgatva őket fel-le rajta.
Ám már én se bírok magammal, így egyszer csak rászorítok
farka tövére és teljesen elnyelem.
Hallom, ahogy a levegő hirtelen kiugrik a tüdejéből, és amíg
nem mozdulok, benn is marad. De így egyszerre nekem is nagy, nem bírom sokáig,
így lassú tempóban elkezdem rajta mozgatni a fejem, makkját bizonyos
időközönként megszívva, néha pedig torkomig leengedve.
Azt akarom, hogy olyan élményben legyen része, mint
amilyenben eddig soha, így minden különféle technikát bevetek, és sóhajaira,
nyögéseire figyelve repítem a mennyek kapujába. Vagyis repíteném, ha nem húzna
el magáról egy idő után hajamnál fogva.
- Akarlak… most – nyög föl éhesen, miközben derekamra fog és
hirtelen átlendít maga alá.
Megnyikkanni se tudok, ajkaimat már kisajátítja, miközben
érzem, ahogy rövid keresgélés után kivesz a fiókból egy óvszert és gond nélkül
magára húzza. Nem telik bele fél perc
sem, elhelyezkedik lábaim között, és nyelvemmel játszadozva figyelemelterelésként
nagyon óvatosan belém hatol.
Ajkaimat azonnal elszakítom övéitől és megfeszült testtel
domborítok karjai között, ahogy szép fokozatosan, kiemelten figyelve
pihegésemre tövig merül bennem. Nagyon figyelmes, egy centit se mozdul addig,
amíg én nem jelzek, sőt, szemeiben aggódást vélek felfedezni.
Bele telik vagy egy fél percbe, míg sikerül megszoknom, hogy
nem egyedül vagyok a testemben, de Ő csak türelmesen szeretgeti bőrömet.
Jelzésként tenyereim közé fogom arcát és mélyen megcsókolom,
közben lábaimat összekulcsolva derekán, hogy könnyebben hozzám férhessen.
Felhörög, ahogy az első mozdulatot megteszi, valószínűleg
nagy önkontrolljába telik nem rögtön gyorsan mozogni. Lágyan ringatózik bennem,
de ahogy megszokom, én is elkezdem mozgatni csípőmet, hiszen egy nagyon jóleső
érzés kerít hatalmába.
- Mégh… - nyögök föl hangosan, körmeimet végighúzva hátán,
mire csak még jobban belendül, és iszonyú gyorsasággal kezd el bennem mozogni.
Az se érdekel, hogy nem vagyunk ketten a házban, nem fogom
vissza magam, hangosan nyögdécselek alatta, miközben izmaimat minduntalan
összeszorítom a még jobb érzés érdekében.
- Nézz rám – kéri szinte már parancsolón, mire ráemelem
félig nyitott szemeimet, de ahogy teljesen kihúzódik belőlem, majd ugyanazzal a
lendülettel vissza is nyomja magát, szemeim teljesen kipattannak és egy mélyről
jövő nyögés hagyja el ajkaimat.
Onnantól kezdve nem tudom levenni róla a tekintetem,
egyszerűen elolvadok azokban a gyönyörű szép barna szemekben és nem tudok
szabadulni.
- Olyan szűk vagy… - sóhajt fel reszketegen, egy pillanatra
lehunyva pilláit. Olyan, mint egy angyal így. Egy gyönyörű szép, földre szállt
angyal, aki nem is ebbe a világba való.
Látom, ahogy az érzelmek végigfutnak az arcán, majd hirtelen
kinyitja szemeit és elhasználódott ajkaimra veti magát.
A tempón is egyre csak gyorsít, egészen addig, amíg már
egyikünk se bírja tovább. Én előbb adom meg magam, testem intenzíven elkezd
remegni, és ahogy izmaim is egyre csak összeszorítják nemességét, úgy remeg ő
is meg és egy hörgés kíséretében belém élvez.
Kifújni sincs időm magam, máris rám ereszkedik, nem
foglalkozva azzal, hogy kihúzódjon. Nyakamba csókolva engedi el magát, miközben
szorosan ölel mindkét karjával, nehogy elhúzódjak tőle. Én sem tudok – és nem
is akarok – mást tenni, mint karjaimat és lábaimat egyaránt szorosan összezárni
körülötte, és belélegezni illatát.
- Tudod… ha valamiről, akkor erről soha nem akarok
lemondani, akármit is hoz az élet… - sóhajt fel néhány perc némaság után.
- A szexről? – kuncogok fel, ujjaimmal haját cirógatva.
- Nem. A szeretkezésről veled… - húzza huncut vigyorra
ajkait, miközben óvatosan kihúzódik belőlem és lassan legurul rólam. Elintézi a
gumit, majd átkarolva a testem, mellkasára húzza a fejem. Gondosan betakargat,
és arcát hajkoronámba fúrva belélegzi illatomat.
- És rólad sem… - mondja nagyon halkan pár perc múlva, amit
én már alig hallok meg, hiszen félig már az álmok földjén járok. De meghallom,
így lassan ráemelem csillogó tekintetem, és felhajolva hozzá, nyomok egy apró
puszit ajkaira.
Ez az utolsó tettem, mielőtt egy nagyon mély álomba zuhanok,
a biztonságot adó karok ölelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése