Még utoljára visszanézett, és egy szelíd mosollyal ajkain intett
karcsú ujjaival, mielőtt végleg elnyelte volna a hatalmas gép belseje,
és elfoglalta volna helyét egy új világ felé vezető út első lépcsőjén.
-----------
Ahogy
a gép lassan felemelkedett, és eltűnt a messzeségben, úgy törtek össze,
és hulltak szanaszét álmom féltve őrzött üvegdarabkái hangos
koppanással a földhöz vágódva, és még kisebb darabokra törve. A
legszörnyűbb az egészben pedig az volt, hogy tudtam, ez alkalommal már
nem leszek képes újra összeragasztgatni őket, mint oly sok éven
keresztül eddig tettem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése