2012. június 30., szombat

Keserűség

Még utoljára visszanézett, és egy szelíd mosollyal ajkain intett karcsú ujjaival, mielőtt végleg elnyelte volna a hatalmas gép belseje, és elfoglalta volna helyét egy új világ felé vezető út első lépcsőjén.
-----------
Ahogy a gép lassan felemelkedett, és eltűnt a messzeségben, úgy törtek össze, és hulltak szanaszét álmom féltve őrzött üvegdarabkái hangos koppanással a földhöz vágódva, és még kisebb darabokra törve. A legszörnyűbb az egészben pedig az volt, hogy tudtam, ez alkalommal már nem leszek képes újra összeragasztgatni őket, mint oly sok éven keresztül eddig tettem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése