Ha neked rohan a végzeted - 10. fejezet

Páros: Kamechi
Korhatár: a későbbiekben +18
Figyelmeztetés:  trágár beszéd
Megjegyzés:Megmondom őszintén, a fejezet végét teljesen máshogy képzeltem el, de aztán jöttek a kis gonosz ötletek, hogy némi titokzatosságot hagyjak magam után ;D

Ha nem fejeztem volna be itt, akkor legalább 7 oldal lett volna, de megszólalt bennem a kisördög :3 Szóval jó olvasást! ^^
Jah, és mostantól rakok be mindig képet Kazuról, hogy jobban el tudjátok képzelni, ha esetleg valaki nem ismerné^^

10. Az új lakótárs

Az órák iszonyúan lassan vánszorogtak, hiába csináltam azt, ami évek óta az életem – a táncot. Az idő múlásán pedig a hangulat sem segített, mivel az is olyan feszült volt, mint még soha.

Ahogy a srácok megtudták, hogy mostantól Kamenashinál fogok lakni, rögtön elkezdtek kurjongatni és ugrálgatni körülöttünk, de elég volt egy, ám annál hatásosabb vérfagyasztó tekintet mindkettőnk részéről, és rögtön fülüket-farkukat behúzva oldalaztak arrébb, egy csendes kis zugot keresve maguknak.

Jóformán az elmúlt hét és fél órában meg sem mukkantam – de új lakótársam sem. Ueda próbálta oldani a feszültséget az idióta vicceivel, de ezeken most még Junno sem röhögött, pedig tőle ez… szokatlan.

Ebédszünetben Maru beatboxolt, közben Koki rappelt, de az sem jött össze. Miután látták, hogy a levegő továbbra is fagyos, inkább felhagytak a próbálkozással, és csöndben eliszkoltak, valószínűleg a büfébe valami normális kajáért, mert mikor visszajöttek, elégedetten simogatták a hasukat.

Szóval a csapat kivette a részét a próbálgatásokból, míg a csajok meg sem szólaltak. Bár, fölösleges lett volna, szerintem egy rossz szó, és akármelyikükről is van szó, ugrottam volna kitépni a haját.

Felsóhajtottam, mikor tánctanárunk elrendelte a szünet végét, ittam egy utolsó kortyot ásványvizemből, majd futólag végignézve mindenkin, ellöktem magam a faltól, és beálltam korábbi helyemre.

Kissé összerezzentem, ahogy egy simítást éreztem karomon, de miután meglepődve fordultam hátra, egy vidáman mosolygó Miu arcát kaptam el, mielőtt még eltűnt volna Ueda mögött, és beállt volna Maru elé. Bár nem látta, hálásan visszamosolyogtam rá, majd a tükörbe néztem, és vártam, míg mindenki beáll.

Szerencsémre Miut is a legjobb barátaim közt tudhatom most már, akárcsak Junnot, és ez… hihetetlenül jó érzés. Az életem sokkal kiegyensúlyozottabb miattuk, és mindig ott vannak nekem, ha Kame fölidegesít. Alapjáraton nem vagyok idegbajos, de ez az ember az őrületbe kerget. Senki más nem idegesít úgy, mint ő.

Hátradöntöttem fejem, a plafon felé nézve, és egy pillanatra lehunytam szemeimet, de ahogy megtettem, megéreztem hátamon az ismerős kezet, amint fölsőm markolja. Hátrapillantottam barátomra, és kedvesen elmosolyodtam, majd rendeztem vonásaimat, és kissé terpeszbe álltam. Akármennyire indult szerencsétlenül a napom, a srácok elintézték, hogy ne Kame legyen a táncpárom, ahogy eredetileg a tanár akarta. Fogalmam sincs miért, de halványan sejtem, hogy Johnny keze van abban is, hogy mindig egymáshoz kerülünk. Végül szerencsémre Junno önkéntesen bevállalt engem, Miu Maruval táncolt, Uedához Ayumi került, Koki Norio fölsőjét fogdosta – hozzáteszem, élvezettel -, Kaménak pedig az állandóan-magát-tükörben-nézegető Minako jutott.

A mai nap sikeresen elkerültük egymást, de tartok tőle, hogy ez nem lesz így sokáig.

Merengésemből a hirtelen jött hangosság szakított ki, ahogy a zene bekapcsolt.

Junno rögtön megszorította fölsőmet, valahol a csipkés rész mentén, és magához próbált húzni, mikor én hirtelen megfordultam, ellöktem kezét, és magabiztos léptekkel indultam meg felé. Kezemet kinyújtottam, úgy késztettem folyamatos hátrálásra, majd néhány lépés után gallérjánál megragadtam, közelebb rántottam magamhoz, és majdhogynem testéhez tapadva kerültem háta mögé. Átnyúltam karjai körül, és érzéki lassúsággal mellkasát kezdtem el simogatni, majd a mozdulat végén végigsimítottam karján, és ismét elé kerültem, de ekkor ő vette át az irányítást. Erőteljesen csípőmre markolt, közelebb húzott magához, megpörgetett, majd egyik kezemnél szorosan megfogva lökte el testem magától. Pillanatok alatt mögöttem termett, és csuklóimat megragadva kezdett el mozgatni, mint holmi rongybabát, majd mikor a zene halkulni kezdett, erőteljesen meglökte hátamat, így térdre estem, és leborultam.

Pillanatokkal később mozdultam csak meg, mikor a zene teljesen elhalkult, és megéreztem, hogy partnerem mellém léptett. Felnéztem rá, és mosolyogva fogadtam el kezét, hogy felsegítsen, majd mindketten a koreográfus felé fordultunk.

- Nagyszerű, remek! Ezt bedobjuk a koncerten – ujjongott vidáman, idegesítően tapsolva hatalmas műkörmös kezeivel, majd mint aki jól végezte dolgát, felkapta cuccait, és egy gyors köszönés után már távozott is köreinkből.

Ahogy kilépett, egy egységes, hatalmas sóhaj szakadt ki mindenkiből, és lassan cuccaink felé kezdtünk el araszolni.

Fölkaptam táskámat, átvetettem hátamon, majd vidáman integetve léptem ki a teremből, és indultam meg az öltöző felé. Az, hogy Junnoval táncolhattam, lényegesen feldobta a kedvemet, és már ezt a költözéses dolgot sem vertem nagydobra. Attól még, hogy együtt élünk, nem kell sokkal többet egymáshoz szólnunk, és ha visszafogjuk magunkat, talán nem is fogunk annyit veszekedni. Mindenesetre azért remélem, hogy a szomszédoknak jó tűrőképességük van, és nem hívják ki ránk az éjszaka közepén a rendőrséget, ha esetleg vázatörés lesz ott…

A levegőt kifújva léptem be az öltözőbe, de most nem vacakoltam sem a fürdéssel, sem az öltözködéssel, ugyanis ma még pakolnom is kell… Ha hazaérek, első dolgom lesz lezuhanyozni, utoljára az én szeretett kis szállodai lakosztályomban. Semmiért nem hagynám ki az utolsó alkalmat, hiszen holnaptól valószínűleg az esetek kilencvennyolc százalékában itt fogom megejteni a zuhanyzást, minden egyes próba után, hogy minél kevesebb időt kelljen majd abban az átkozott lakásban töltenem.

Az eddigi kis csínyei után még azt is el tudnám képzelni róla, hogy kamerát szereltet fel, és míg fürdök, ő addig az ágyában élvezkedik, majd másnap elküldi mindenkinek, és az egész Johnny’s az én videómat fogja lesni.

De… azért ennyire köcsög még ő sem lehet, ugye? DE, igenis lehet!

Szétnéztem az aprócska helyiségben, hogy nem hagyok-e itt semmit, majd elővettem telefonomat táskám egyik oldalzsebéből, végül kiléptem az öltözőből. Leszegett fejjel jártam végig a folyosót, miközben az új üzeneteimet olvastam, melyek mind Hiroto-tól voltak. Elvigyorodtam a név olvasása után, majd sebesen kezdtem el pötyögni, válaszolva korábbi üzeneteire.

Lassan, hogy egy hónapja, hogy megismerkedtem vele, mikor Miuval elmentünk bulizni egyik péntek este, és azóta… konkrétan csak miatta járok le oda. Ahhoz képest, hogy egy macsó a gyerek, még mindig nem feküdtünk le. Sokszor közel voltunk már hozzá, de… még nem. Magam sem tudom az okát, talán nem akarjuk elrontani ezt a különleges hangulatot. Ő az a tipikus hívj bármikor, felmegyek hozzád típus, de barátomként aligha tudnám elképzelni. De miután tényleg átköltöztem Kaméhoz, jó lesz vele idegesíteni. Na meg persze addig sem kell otthon lennem, és ha nem is nagyon, de talán egy egész picit zavarni fogja, hogy gyakorta nem ott töltöm az éjszakákat.

A gondolatra elvigyorodtam, miközben kislisszoltam a hatalmas épület forgóajtaján, és a szálloda felé vettem az irányt. Bedugtam fülhallgatóimat, és vidáman sétálgatva tettem meg a mindössze tizenöt perces utat.

A különös, hogy hamarosan november van, de mégis olyan az idő, mint Magyarországon augusztus végén.

A nap lenyugvóban van, ezzel csodálatos színt kölcsönözve az utcáknak, és akár hihető, akár nem, jó meleget süt. Egy vékony póló, és egy még annál is vékonyabb pulcsi van rajtam, de tökéletesen jól érzem magam a bőrömben.

Ahogy végigsétáltam a macskakövekkel kirakott járdán, és megláttam a kis fagyizóhoz tartozó székeket, elmosolyodtam. Ha egy hónappal ezelőtt nem járok teljesen véletlenül erre, és nem borítok fel majdnem egy standot, ki tudja, hogy mi lenne velem most.

Valószínűleg valami eladóként dolgoznék valahol, sőt, valószínűleg még csak részmunkaidőben, mérföldnyi távolságra a tánctól. Lényegében… a szerencsétlenségem vezetett ide.

Mikor elértem a szálloda épületét, a recepcióshoz mentem, aki vidám mosollyal várt engem.

- Üdvözlöm, Kisasszony – köszönt illedelmesen, majd számítógépére nézett. – Kitagawa-san már mindent elintézett a ma esti költözéshez, a számláját is kifizette. Kívánja esetleg, hogy felküldjek valakit, aki segít átszállítani a csomagokat?

Eh?! Johnny már mindent elintézett helyettem, ráadásul a számlát is kifizette helyettem? Az a zsugori öregember?! Oké, vajon mit tervezhet abban a kopasz fejében, amiért ennyire előzékeny…?

- Nem, köszönöm, megoldom – mosolyodtam el gyéren, majd elfordultam tőle, ezzel egyetemben már hívtam is egy jól megszokott számot. Mikor pár pillanaton belül felvette, és beleszólt, rögtön megnyugodtam.

- Szia, rám érsz ma egy kicsit? – kérdeztem reménykedve, mire egy perverz „rád bármikor”-t kaptam.
- Idióta, nem arra gondoltam! – kiabáltam bele a telefonba dühösen, de rögtön lejjebb is vettem hangom, miután két idős férfi felhúzott szemöldökkel figyelt engem. – Költözöm, nyolcra legyél itt – mondtam unottan, majd már bontottam is a vonalat.

Alapjáraton bármikor jöhet a perverzkedése, de ma… ma még ahhoz sincs elég idegem. Jól felbaszták az agyam már korán reggel, nem hiányzik még egy mára.

Visszacsúsztatta zsebembe a telefonomat, nem foglalkozva azzal, hogy még akart volna mondani valamit, majd már föl is baktattam a hosszú lépcsőn, közben kulcsaimat keresgélve. Mikor ajtóm elé értem, kissé remegő kezekkel helyeztem bele a zárba, majd mikor kitárult előttem, táskámat a földre ledobva csaptam be magam mögött, majd már indultam is a fürdőszobába.

Lerúgtam magamról tánc cipőmet, és villámgyors mozdulatokkal bújtam ki fölsőruházatomból,  utána pedig nadrágomból, és máris léptem be a kádba. Mindjárt öt óra, ami azt jelenti, hogy van kicsivel több, mint három órám bepakolni mindent, mielőtt új otthonomba költöznék.

Megeresztettem a meleg vizet, majd úgy, ahogy volt, hagytam, hogy benedvesítse testem, ahol csak akarja, beleértve hajam is. Nekidőltem a hideg csempének, és egy nagyot sóhajtva csak bámultam a fürdő különös mintázatú falát a szemközti oldalon.

Olyan hullámokat ábrázolt, mintha valami szívverést akartak volna bemutatni, de mégis lágyabb volt. Viszont igazi hullámnak sem mondható, mert annál jóval meredekebb. Tisztára, mint a kettőnk kapcsolata Kaméval… egyszer fennt, egyszer lennt. Lennt kezdtünk, aztán bevitt dolgozni, ott kicsit normalizálódni kezdett a kapcsolatunk, aztán megint mélypontra kerültünk, majd a táncnál ismét fölfelé görbült az az ív, az egy héttel ezelőtti éjszakánál még magasabb csúcsokra hágott, most meg ismét lenn van, valahol a völgyben. Estétől meg valószínűleg olyan mélyre fog kúszni, amit el sem tudok képzelni. Vagy nem merek… Mindegy, a lényeg végül is ugyanaz, nem?

Fölemeltem fejem, és hagytam, hogy a kemény vízcseppek arcomba zúduljanak, lehunyt pilláimat ütögetve. Olyan jó lenne csak így maradni egészen reggelig. Akkor meg kiszállni a kádból, egész nap dolgozni, aztán este megint hazajönni, és újra beállni ide. De ezt a gondtalanságot még én sem várhatom el, igaz?

Keserűen elmosolyodtam, majd leszegtem fejem, a samponért nyúltam, és kiöntöttem egy adagot a tenyerembe, és finoman szétmasszíroztam fejemen. Ebből is venni kéne már egyet, mindjárt kifogy…

Mikor végeztem, lemostam hajamról a ragacsos anyagot, majd gyorsan betusfürdőztem magam, azt meg olyan gyorsan sikáltam le magamról, amilyen gyorsan beértem az ajtótól a kádba. Nem akarok sokat teketóriázni, mert még a végén rám nyit valamelyik személyzeti ember, hogy mikor költözök már ki végre…

Valójában még lett volna majdnem két hónapom találni egy lakást, mielőtt kihajítottak volna innen, de így legalább Johnny elintézte nekem. Ráadásul, a lakásért sem kell fizetnem, gondolom majd csak a számlákba kell beszállnom, meg persze a saját kajámba, ugyanis abban biztos vagyok, hogy Kame nem fog rám is főzni. Már ha magának főz rendesen, amit eléggé kétlek, annyira kibaszott vékony…

Elfintorodtam, majd elzártam a csapot, és leemelve az egyik nagyobb törülközőt a tartóról, testem köré csavartam, és kiléptem a kádból, majd gyorsan fogat mostam. Egész nap nem ettem, de most azt hiszem, egy falat se menne le a torkomon. Mégis csak új környezetbe kerülök, és na… így is gyomorgörcsöm van.

Első utam a szobámba vezetett, ahol először is magamra kapkodtam egy spagetti pántos, krém színű buggyos felsőt, valamint egy fekete csőgatyát, és egy bokazoknit. Néhány percig szárítottam hajam, majd hirtelen gondolva egyet, a kis éjjeliszekrényből kezdtem el kipakolgatni először a dolgokat.

Szerencsére nem volt benne sok minden, mivel nem vagyok az a fajta, aki öt kiló vakolatot magára ken. Én csak szempillaspirált használok, mert szerencsére szép bőröm van, így nem fogom tönkretenni alapozóval. A rúzs meg szerintem túlzás, max szájfény, de leginkább az is csak akkor, ha ki van sebesedve a szám.

Szóval nem vettem ki mást belőle, mint néhány hajcsatot, a fésűmet, a szempillaspirálokat, és a rengeteg körömlakkomat. Az ágyra dobtam őket, majd visszatértem a fürdőbe, és onnan is lepakoltam minden egyes használati tárgyat, és karjaim közé zárva vittem őket vissza, hogy azok is az ágyon landoljanak.

Utána a cipőket pakolgattam be külön egy-egy szatyorba, és gondosan a táska mélyére rejtettem őket, mindegyikbe beletuszkolva legalább három körömlakkot. Helytakarékosabb így, nem?

Halkan felnevettem saját hülyeségemen, majd a ruhás szekrényhez léptem, és halmonként gyűrtem azokat is be a kicsinyke bőröndökbe. Hogy a francba voltam én képes ezeket olyan kicsire anno összecsomagolni?

Szemöldökráncolva néztem végig ágyamon, melyen még a tisztálkodó szerek ott voltak. Jah meg a hotel törülközője is, amit csak azért is meg fogok tartani. Egy örök emlék lesz, az tuti.

Elmosolyodtam, majd felálltam, és ráülve az egyik bőröndre nagy nehezen össze cipzároztam, majd a másikkal is eljátszottam ugyanezt. Már csak egy maradt hátra. Elégedetten elvigyorodtam, majd benéztem minden apró kis résbe, még az ágy alá is, de mivel semmi sem maradt ott, ezért végül betettem a tusfürdőt és a sampont is, majd utolsónak telefonom töltőjét, és azt is bezártam.

Egy szomorú sóhajjal végignéztem a kis lakosztályon, majd mivel még csak fél hét volt, úgy döntöttem, lepihenek kicsit. Nem tudok sokat aludni, de mire a csomagszállítóm ideér, tuti elalszok…

Elterültem a hatalmas ágyon, majd oldalamra fordultam, és lehunytam szemeimet, utoljára hajtva álomra fejem ezen az ágyon.

*********************************************

Gyengéd simogatásokra és apró csókokra ébredtem, melyek nyakamat borították be, sóvárgást kiváltva belőlem. Félálomban felnyögtem, és még jobban elfordítottam fejem, nagyobb hozzáférést biztosítva számára, mit ő örömmel fogadott, és sokkal szenvedélyesebben kezdte el nyakam szívogatni. Eközben keze sem tétlenkedett; átkarolta derekam, és hasam kezdte el simogatni, finoman betüremkedve pólóm alá. Hatalmas tenyere után nyúltam, miközben átfordultam ölelésében, és gyönyörű szemeibe nézve ajkai után kaptam.