Ha neked rohan a végzeted - 7. fejezet

Páros: Kamechi
Korhatár: a későbbiekben +18
Figyelmeztetés:  trágár beszéd
Megjegyzés: Egy éles fordulat, ha már az előző fejezetben nem történt semmi^^ Jó olvasást :)

07. Ünneplés

Lassan már, hogy egy hónapja itt vagyok Japánban, ami azt jelenti, hogy a három hetes próbaidőn mind az öten túlestünk, és úgy tűnik, a banda megtart táncosainak minket. Na nem mintha bármi jel lenne az ellenkezőjére, ugyanis rengeteget járunk össze, együtt bulizunk, és a próbákon is nagyon jól megvagyunk a sok hülyüléssel.

Az egyetlen személy, aki még mindig nem képes elfogadni, az Kame, mily meglepő. Őszintén szólva már nem is töröm magam, hogy elfogadjon. Ha nem, hát nem.

Én nem szólogatok be neki, nem keresztezem az útját, sőt, még csak hozzá se szólok, de ő mégis titkon azon ügyködik, hogy kirúgasson, a siralmas kis terveivel.

Alig egy héttel ezelőtt, mikor beléptem az ügynökség ajtaján, a portás magához intett, és azt mondta, hogy a KAT-TUN hagyta az infót, hogy az aznapi próba a száztizennyolcas teremben lesz. Én marha természetesen oda mentem, és a falnál álló, két sejtelmesen méregető junior sem tűnt fel nekem, ezért szépen besétáltam a csapdájába. Még csak becsukni sem volt időm az ajtót, a két kölyök máris bezárt, és hallottam, ahogy röhögve futottak el a folyosóról.

Persze, pont azt a napot választották ki, mikor az az emelet üres, ugyanis mind a NEWS, mind a Kanjani8 szerdán szabadnapos. Szóval hiába dübörögtem egész nap az ajtón, a takarítónő talált meg délután három körül, és engedett ki végre. Rögtön a fiúkhoz siettem, de ahogy megláttak, mind meglepetten néztek rám, hogy miért nem voltam ma, kivéve egy embert, aki nem tudta visszatartani gúnyos mosolyát.

És ez csak egy a sok közül, de jobb nem emlékezni rájuk.

Szóval, még mindig nem sikerült kiderítenem, hogy miért viselkedik velem úgy, ahogy. De talán már le is tettem erről. Ha nem veszek róla tudomást, annyira nem is rossz a helyzet, ráadásul a fiúk mindig a védelmemre kelnek.

Lassan húztam elő telefonom zsebemből, hogy átváltsak egy másik zenére, miközben a többi lányt figyeltem. Minako a hatalmas tükör előtt gyakorolt, Norio ezt videózta, Miu és Ayumi pedig egymásnak dőlve aludtak. Én meg mivel se táncolni, se aludni nem volt kedvem, elővettem fülhallgatómat, és zenét kezdtem el hallgatni.

Már legalább fél órája, hogy véget ért a munkaidő, de a srácok még mindig nem érkeztek vissza. Pedig fél négy előtt mentek el, ami azt jelenti, hogy már több, mint egy órája oda vannak. De azért a lelkünkre kötötték, hogy haza ne menjünk… önző disznók. Mérgesen fújtattam egyet, majd fölálltam, és kidobtam egy korábbi csoki papíromat, mikor az ajtó hirtelen kitágult, és öt vidám férfi lépett be rajta. Junno azonnal hozzám szaladt, és derekamat átölelve emelt föl, és pörgetett meg a levegőben, miközben újságolta a nagy hírt:

- Koncertünk lesz! – kiáltotta el magát hangosan, majd újra megpörgetett, mire én csak nevetni voltam képes.

Ez alatt az egy hónap alatt többet voltam nála, mint a szállodában, amit bérlek, és nagyon jól megvagyunk. Persze, nincs is köztünk semmi, és nem is lesz, ezt az elején tisztáztuk. Mi csak amolyan legjobb barátok vagyunk. Igen, most már tökéletesen hiszek a fiú-lány barátságban.

- Ez nagyszerű, gratulálok! – vigyorodtam el, majd nyakát átkarolva öleltem meg.

A többiek is hasonlóképpen örültek, mindenki mindenki nyakában kötött ki a végén.

- Ezt muszáj megünnepelni – nevetett fel Koki, majd némi töprengés után felragyogott az arca. – Nincs semmi kifogás, ma mindenki eljön szépen a Kuchiba, és bulizunk egy jót – csapott a levegőbe, mire mindenki kurjantgatni kezdett örömében.

- Nyolckor találkozunk a bejárat előtt – mondta még utoljára, majd táskáját felkapva indult ki a táncteremből, mi pedig mint holmi vezetőt, követtük.

Izgatottan tipegtem végig a kivilágított utcán magas sarkúmban, a fiatal párokat kerülgetve, miközben magamban azon sajnálkoztam, hogy nekem még midig nincs senkim. Utoljára másfél éve volt normális kapcsolatom, de az is csak néhány hónapig tartott, és valójában nem is volt igazi. Nem szerettük egymást eléggé, ez volt a hiba. Viszont azóta is barátok vagyunk, aminek viszont nagyon örülök.

Elmosolyodtam, majd telefonomat kihúztam zsebemből, hogy az órára pillantsak. Volt még hét percem odaérni, ugyanakkor elvileg csupán két perc, és ott vagyok.

Mikor megláttam a srácokat, hatalmas vigyor terült szét ajkaimon. Mire odaértem, sikeresen megállapítottam, hogy a lányok közül én érkeztem utolsónak, viszont a fiúk közül még csak Koki, Maru és Ueda voltak itt. Vidáman köszöntem nekik, majd elrejtettem telefonom kistáskámba, és feléjük fordulva kezdtem el velük hülyéskedni.

A többiekre sem kellett sokat várni, néhány percen belül megérkeztek, ki taxival, ki gyalog, de saját kocsival senki sem jött.

Mikor mindannyian megvoltunk, bementünk az elég tágas helyiségbe, mire rögtön alkoholszag csapott meg, és rengeteg fiatal táncoló ember látványa fogadott. A banda rögtön egy asztal felé araszolt, kicsit sem tétovázva, mi pedig követtük őket. Valószínűleg már nem először járnak itt.

Egy hatalmas, kör alakú asztalhoz ültünk le. Egyik oldalamra Miu, másikra Maru került, Koki pedig velünk szemben, Kame mellett foglalt helyett. Valószínű, hogy ő tervezi majd a rendeléseket leadni, elvégre ő akart ennyire inni az alkalomra.

Kényelmesen elhelyezkedtem a karmazsinvörös borítóval bélelt széken, majd a helyet kezdtem el szemlélni.

A falak fehér színűek voltak, de a lézerek színe most meglehetősen feldobta az unalmas fehéret, és valami varázslatos látványt nyújtott. A levegőben különféle szagok terjengtek, de a cigi füstöt is elég erőteljesen lehetett érzékelni. Középen egy hatalmas tér volt a táncosoknak, előtte pedig a bárpult, ahol tömörültek az emberek. A pult mögött álló egyik srác miközben a koktélokat csinálta, a levegőbe dobálta az üvegeket a közönség legnagyobb örömére, ráadásul meztelen felsőtesttel, szóval az élmény igazán megvolt. Távolabb tekintve egy hosszú lépcsősor vezet fel az emeletre, valószínűleg a privát szobák felé. Sose voltam még olyanban, de őszintén szólva egyszer kipróbálnám.

Épp a plafonon lévő diszkó gömböt kezdtem el tanulmányozni, mire hirtelen egy üveg landolt előttem, és egy mosolygós kép kúszott képembe. Koki vigyorogva rakta le poharamat, teljesen arcomba mászva, majd rám kacsintva araszolt tovább, hogy mindenki kézhez vehesse italát. Mikor kiosztotta mindenkinek, állva maradt, és felemelte poharát.

- A sikeres koncertre! – kiáltotta el magát, majd az asztal közepe felé emelte a kis tárgyat. Mindannyian felálltunk, és nevetgélve koccintottuk össze poharainkat, majd mindenki szájához emelte az italt, és legtöbben egyszerre lehúzták. Én két részletben ittam meg whiskymet, de ahogy a végére értem, már kicsit éreztem, hogy elindult bennem valami. De ahogy szétnéztem a többieken, nem csak nekem voltak kezdeti problémáim.

Koki vigyorogva állt fel az asztaltól, és egy perc sem telt belé, már hozatta is az újabb adagokat. Ahogy elém került a pohár, automatikusan ittam meg, és vágtam le az asztalra. Bizsereg az egész testem. Táncolni akarok.
- Menjünk táncolni! – szakadt ki belőlem hirtelen, mire mindenki felállt, és követett engem. Lassan bearaszoltunk a tánctérre, és mindenki mindenkivel összesimulva kezdett el mozogni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Szinte önkívületi állapotba kerültem, és a csípőmet markoló, szorosan nekem préselődött test sem zavart. Ritkán van, hogy ilyet engedek, de most akárki is az, nem zavar.

Kómásan fordultam meg, majd vetettem át karjaimat nyakán, ezzel együtt csípőmet erőteljesen övének nyomva, miközben felnéztem szép, barna szemeibe.

Kokival sosem kezdenék ki, de ez most bocsánatos bűn, úgy érzem. Különben is, tervemben megakadályozni látszik két női kéz, aki mohón csúsztatja fel mellkasára a kezét, és kezdi el nyakát harapdálni. Csak arany üstökét látom, de már most tudom, hogy Kokinak kellemes éjszakája lesz.

Tanácstalanul fordulok el, hogy egy olyan táncpartnert keressek magamnak, aki nem foglalt, de ahogy korábbi ülőhelyünkre téved tekintetem, egy barna szempár ejt fogságba. Ahogy jobban megnézem magamnak, lassan körvonalazódik alakja, és felismerem benne jelenlegi legnagyobb ellenségem. Olyan igézően néz azokkal a szemekkel… mindjárt felfalom!

Kissé esetlenül indultam meg felé, de végül hirtelen irányt változtattam, és a bárpult felé kezdtem el araszolni a táncoló tömeg közt.

Ahogy odaértem, rögtön rendeltem két vodkanarancsot, és míg rendelésemre vártam, én is a félmeztelen srácot kezdtem el mustrálni.

Fekete, tüsis haj, szépen kidolgozott izmok, fekete nadrág, melyből kiemelkedik az alatta hordott alsógatya, keretezve finom csípőjét… hát, egyszer elvinném egy körre, az tuti. Ő az a tipikus szexisten féle. Melyik normális ember hagyná ki?

Merengésemből egy fiatal lány szakít ki, aki letette elém a poharakat. Fizetek érte, majd az embereket kikerülve, hogy nehogy kiöntsem frissen szerzett innivalóinkat, az egyedül üldögélő ember felé kezdek el sétálni. Mivel háttal ül nekem, ezért nem láthatja, hogy közeledek, így nem meglepő, hogy mikor megérzi jelenlétemet, egészen picit megugrik.

- Tessék – hajolok át válla fölött, hogy hallja mondandómat. – Idd meg és lazulj el, most csak annyi a dolgod, hogy jól érzed magad – kiabálom fülébe, próbálva túlharsogni a zenét.

Pár pillanatig tétovázva néz szemeimbe, majd ajkaihoz emeli, és épp csak egy kortyot iszik belőle. Megvonom vállaimat, majd leülök korábbi helyemre, és saját italomat kezeim közé kapom, hogy utána egy húzással kiigyam a pohár tartalmát. Elégedetten teszem vissza az asztalra, majd rákönyökölök a kemény falapra, és a táncoló tömeget kezdem el bámulni.

Érzem, ahogy torkomat folyamatosan bizsergeti az alkohol, és miközben szétárad testemben, egy jóleső borzongás fut rajtam végig.

Szemem sarkából látom, ahogy ismét fölemeli a poharat, és most ő is végrehajtja azt a mozdulatot, amit én néhány perccel ezelőtt, utána pedig levágja a kis üveg tárgyat az asztalra. Futólag rám pillant, majd ő is a táncoló fiatalokat kezdi el követni tekintetével.

Kihasználva az alkalmat, felé fordítom fejem, és kissé kótyagos arcát kezdem el bámulni.

Haja most is tökéletes, néhány hullámos tincse szép keretet ad gyönyörű arcának. Ajkai most mintha kicsit pirosabbak lennének, lehet kent fel magára némi kis szájfényt. Fehér ingén a fölső két gomb hiánya tökéletesen kiemeli nyakának kecses vonulatait, elősejtetve a porcelánfehér, hamvas bőrt. Csőnadrágja szorosan simul alsó feléhez, megmutatva a formás, izmos lábakat. És az az illat, ami körül lengi… egyszerűen csodálatos. Az egész férfi… kívánatos, úgy ahogy van.

Nyelek egy hatalmasat, de a hangot nem próbálkozom visszatartani, hisz minek? Mindenhol a fülsüketítő zene szól, még a saját gondolataimat sem tudom kiszűrni. Tiszta kuszaság van a fejemben. Hülye zene, kapcsolják már ki! Vagy ez lehet, hogy már az alkohol hatása?

Roppant értelmes gondolatomat igyekszik megcáfolni a majdnem velem szemben ülő egyén, aki nyelésemre hirtelen felém kapja fejét, és megigéző tekintetével mindentudóan néz engem.

Beharapom ajkaim, és próbálom figyelmen kívül hagyni az ingerlő szemeket, ugyanakkor büszkeséggel is tölt el, hogy a nagy Kamenashi Kazuya rajtam legelteti a szemét. Felé fordítom tekintetem, mire íriszeink menthetetlenül összekapcsolódnak, és úgy érzem, elvesztem.

Szinte transzban állok fel, és enyhén remegő térdekkel sétálok elé, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, miközben átvetem egyik lábam székén, és nagyon lassan ráereszkedem combjaira. Érdekes módon nem lök el, még csak nem is ellenkezik, hanem csöndben figyeli mozdulataimat. Miért csinálom ezt? Ugye a pia hozta ki belőlem? Ugye az volt…?

A mai estén már sokadjára kezdem el számat tépászni idegességemben, és öntudatlanul is, de ajkaira esik pillantásom. A vöröslő párnácskák még enyhén nedvesek az italtól, és szinte hívnak, hogy tegyem őket még nedvesebbé. Tétovázva szemeibe nézek, de miután semmi zavart nem látok a barna gömbökben, nagyon lassan kezdek el felé közelíteni, míg végül el nem érem célom, és meg nem érzem puha száját enyémen.

Nagyon lassan, óvatosan kezdem el ízlelgetni felső ajkát, néha-néha belekapva, miközben örömmel nyugtázom, hogy nem hazudtolja meg férfi mivoltát. Kezei finoman combomra csúsznak, majd végül derekam két oldalán állapodnak meg, és hirtelen fonja át, majd szorít teljesen magához, a csókban is átvéve az irányítást. Csöppet sem finomkodik, úgy csap le rájuk, mint egy kiéhezett vad, aki napok óta nem evett, és most kapva az alkalmon, a végkimerülésig élvezni akarja.

Sebesen végigszánt nyelvével először alsó, majd rögtön fölső ajkamon, és birtoklóan tolja át ízlelőszervét enyémhez, hogy érzéki, mégis szenvedélyes táncot kezdjen a kettő együtt.

Ahogy átfurakodik számba, szinte elveszek, és teljesen megadom magam, bármiféle szégyenérzet nélkül. Legyőzött, de ez a vereség most nagyon nincs ellenemre.

Mohón csúsztatom fel kezem tarkójához, és ahogy meztelen bőréhez érek, még inkább felhevülök, és tincseibe markolva rántom oldalra fejét, hogy még jobban mélyíteni tudjam csókunkat, miközben egyre csak a szék támlájának préselem testét, minimális helyet hagyva neki. Na nem mintha bánná, hiszen jéghideg ujjai lassan fölsőm szélével kezdenek el babrálni, és miután megtalálja az utat meztelen bőrömhöz, egyre csak tör előre. Egyik kezét följebb vezeti hátamon, míg a másikat becsúsztatja kettőnk közé, és hasamat kezdi el cirógatni. Ajkai közé nyögök a hirtelen érintésre, és automatikusan jobban kapaszkodom belé, altájamat is egyre szorosabban nyomva övéhez, mire érzem, hogy elvigyorodik. Hogy min, azt elsőre nem tudom, de ahogy kicsit helyezkedek, szó szerint megérzem az okát.

Pihegve válok el tőle, és hajtom fejem forró nyakhajlatába, néhány pillanatra lehunyva szemem. Miért történik ez? Egyáltalán miért csinálom ezt? Hisz nem is szeretem. Semmi közöm nincs hozzá. Akkor mégis miért esnek ilyen jól az érintései?

Fölemelem fejem, és kába tekintetemmel megkeresem barátainkat, de miután csak néhány homályos alakot tudok kivenni, akik közel sem biztos, hogy ők, inkább feladom a keresést, és a gerincem mentén elinduló ujjra koncentrálok. Ahogy végighúzza rajta, egész testem megremeg, és egy jóleső sóhaj tör ki belőlem. Újra nyakához hajolok, és rátapasztom ajkaimat, finoman kezdve el szívogatni érzékeny bőrét. Aprót nyög, és hátraveti fejét, így a teljes bőrfelülethez remek rálátást nyújtva számomra. Vigyorogva kapok a finom bőr után, és nyakának minden négyzetcentiméterét csókjaimmal hintem be, különös figyelmet szentelve Ádám-csutkájának, mely a szokásosnál is érzékenyebb neki.

Lassan haladok lejjebb kulcscsontjához, és az egészet végigharapdálom, bár meglehetősen nehéz tevékenységemre koncentrálnom, mivel kezei egyre inkább melleim felé araszolnak. Mikor végre eléri őket, bőrére sóhajtok, és még inkább közelebb férkőzök hozzá, több érintésért kuncsorogva.

Ahogy masszírozza őket, egyre inkább kezdek bevadulni, és mikor jobban rámarkol, én sem fogom vissza magam nyakán; egy nagyobbacskát harapok bele, mire hangosan fülembe nyög.

Kezem után nyúl, fölállít, és hátra se nézve a többiekre, sietve húz ki a szórakozóhelyről, egyenesen ki a friss levegőre, és még ki tudja, hova.