Ha neked rohan a végzeted - 8. fejezet

Páros: Kamechi
Korhatár: a későbbiekben +18
Figyelmeztetés:  trágár beszéd
Megjegyzés: Egy újabb meglepetés ^^ Remélem, elégedettek vagytok a történtek alakulásával :DD Jó olvasást ^^

08. Reggeli ébresztő

Ahogy kiértünk a levegőre, éreztem, hogy ujjai sokkal szorosabban fonódnak csuklóm köré, annyira, hogy ha akarnék, se tudnék kiszabadulni. Bár jelen pillanatban, ha ölnének se futnék el tőle. Fogalmam sincs miért, de valamiért most megbízom benne. Most kivételesen. Aztán az már más kérdés, hogy reggel hogy fog kihajítani az ágyából, de én mindig a pillanatnak élek, nem igaz?

Azonnal leintett egy taxit, majd illedelmesen kinyitotta nekem a hátsó ajtót, kezét hátamra vezetve, hogy picit meglökve ösztönözzön a sietségre.
- Csak nem türelmetlen vagy? – fordultam hátra hozzá vigyorogva, majd egy gyors csókot nyomtam ajkaira, hogy utána szó nélkül megforduljak, és beszálljak a taxiba. Mikor ő is beszállt, bemondta a címét a sofőrnek, majd mikor az már nem figyelt ránk, Kame azonnal felém fordult.

- De, pontosan, hogy az vagyok – súgta fülembe olyan érzéki hangon, hogy egész testem libabőrös lett tőle. Akkor még inkább, mikor hirtelen ajkai közé kapta fülcimpámat, és fogaival kezdte el kínozni, miközben keze megindult combomon fölfelé.

Mikor fülemmel végzett, a mögötte lévő kis részt kezdte el ingerelni, apró csókokat hintve rá, közben hajával folyamatosan nyakam csiklandozva. Jólesően felsóhajtottam, és óvatosan combjára fektettem tenyerem, majd kínzóan lassan vezettem folyamatosan fölfelé, míg el nem értem legnemesebbik testrészét. Vigyorogva markoltam rá, mire a fülembe nyögött, de még hogy!  Fejem oldalra fordítottam, és szabad kezemmel állát keményen tartva fordítottam fejét enyém felé, és szenvedélyesen rámartam ajkaira. Közben egyre inkább dolgoztam nadrágján, egyre sűrűbb nyögéseket kiváltva belőle. Imádom ezt a hangot, annyira… férfias. Annyira izgató.

Elvettem kezem álláról, és selymes tincseibe túrtam, még jobban követelőzve csókjáért. Egyszerűen nem tudok betelni az ízével. Vágyok rá, minden porcikámmal.

Mikor elváltunk, nem nagyon távolodtunk el egymástól, csupán annyira, hogy némi kis levegőért tudjunk kapkodni. Mikor már nem küzdöttem az oxigénért, újra ajkaira hajoltam, és fogaim közé véve alsó ajkát kezdtem el szívogatni, egyre vörösebb színt kölcsönözve neki, miközben hideg ujjaimat felvezettem nyakára, és mellkasa fölött kezdtem el simogatni.

Ő is derekamra csúsztatta kezét, de mire bármire is juthatott volna, az autó lefékezett, valószínűleg a háza előtt. Vagy csak simán elege lett a sofőrnek belőlünk.

De végül szerencsére az első opció következett be, ugyanis Kame a zsebében kezdett el turkálni. Random adott neki összeget, valószínűleg jóval többet, mint kellett volna, ugyanis a sofőr arca hirtelen felélénkült. De nekem ezzel időm se volt foglalkozni, ugyanis mire feleszméltem, Kame már húzott is ki a kocsiból maga után. Becsaptam az ajtót, majd követtem a kapuig. Ismét zsebeiben kezdett el kutakodni, és pár másodperces káromkodás után végül meg is találta a keresett kulcscsomót. Beengedett, majd már kereste is ki a következő fém tárgyat, amivel a bejárati ajtót lehet nyitni. De az valamiért nagyon nem akart engedelmeskedni neki. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mire a sötétben, és remegő kezekkel betalált a lyukba, de már éreztem is egy gyengéd rántást magamon, és ahogy az ajtó bevágódott mögöttem, rögtön a falnak préselve találtam magam.

Megszólalni sem volt időm, ajkaimat rögtön bezárta sajátjaival, és kezei villámgyorsan elindultak testemen a szélrózsa minden irányában. Gyors volt, nagyon is, kicsit olyan, mintha az egész testem egyszerre akarná az érintései alatt tudni.

Lassan már ott tartottam, hogy megfulladok, ha nem válik el tőlem, ráadásul olyan erővel passzírozott a falnak, hogy komolyan azt hittem, beszakad, és átesünk a másik szobába.

Kezeimet becsúsztattam magunk közé, majd mellkasára helyezve őket, erővel taszítottam el magamtól, végre teljesen fellélegezve. De Ő, ahogy eltoltam magamtól, rögtön átkarolta derekam, és nyakamra csapott le. Hogy a francba van ilyen jó erejében? Egyáltalán miért ilyen velem? Hogy kívánhat… ennyire? Bezzeg reggel majd elküld a fenébe, mi?

Gondolataim kereszttüzéből egy harapás szakított ki, mely annyira erős volt, hogy kezem automatikusan odakaptam, mire az előttem álló férfi meglepetten nézett rám. Aztán leesett neki.

- Oh, ne haragudj, nem volt szándékos – suttogta megbánóan, majd kezem után nyúlt, és elvéve onnan, egy puszit adott a bántalmazott bőrfelületre. Kikerekedett szemekkel figyeltem mozdulatait, de… egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt az egészet. Én… én nem ismerem ezt a Kamét. De ha részegen ilyen, eskü a nap huszonnégy órájában itatni fogom!

Kicsúsztattam ujjaimat kezéből, majd arcát két tenyerem közé fogva dőltem neki mellkasának, és kezdtem el csókolgatni vérvörös ajkait. Válaszul derekamra csúsztatta kezeit, majd átkulcsolta őket hátam alatt, és kis fordulatot véve, hátrafele kezdett el tolni. Mikor lábam valami magaslatot érzékelt, megszakítottam a csókot, és hátranéztem, hogy felmérjem a lépcsőfokok magasságát, hogy utána ne kelljen ezzel bajlódni.

Testemet szorosan tartva vezényelt fel az emeletre, de ajkaink továbbra is összeforrtak, és csak akkor engedett el, mikor hálószobájába érve az ágyra lökött.

Elégedetten elvigyorodott, ahogy végignézett hirtelen feltűrődött topomon, majd távolabb lépett az ágytól, és felhevült arccal megállt előttem.

Értetlenül néztem fel rá, de ahogy ujjaival ingje legfelső gombjához ért, megértettem, mire készül. Elégedetten mértem végig testét, majd kecsesen felálltam, és végig szemeit figyelve sétáltam oda hozzá, majd álltam meg előtte.

Ahogy megpillantottam a barna gömböket, szinte azonnal elvesztem. Az este folyamán már másodjára érzem, hogy magukba szippantanak, és az égnek sem engednek.

Hirtelen megszédültem, ezért inkább kezeibe kapaszkodva szakítottam meg szemezésünket. Nem tudom mi történhetett, hisz lehet egyrészt az alkohol, másrészt a sokáig egy pontra fókuszálás, harmadrészt pedig a vérnyomás problémám. Lehunytam szemeimet, és pár másodpercig csak álltam vele szemben.

Mikor újra felpillantottam, csak egy gyengéd tekintet fogadott. Semmi kíváncsiskodás, semmi harag, semmi gúny… színtiszta, gyengéd tekintet. És ez valahogy iszonyatosan jól esett.

Elfordítottam fejem, mert úgy éreztem, ha tovább nézem azt a csoki barna szempárt, áldozat leszek.

Fölemeltem karjaimat, és ujjait ellökdösve átvettem az irányítást, ráérősen kezdve el kigombolgatni a fehér inget. Kínzóan lassan csináltam, közben pedig néhány lopott érintést is megkíséreltem mellkasának célozva. Mikor az összes gombbal végeztem, tenyereimet vállaira helyeztem, és gyengéden simogattam le róla az anyagot, mit hagyott a földre hullani.

Utána lejjebb haladva a nadrágján lévő övet csatoltam ki, mivel őszintén szólva eléggé meggyűlt a bajom. Az még oké, hogy ugyanúgy kell kicsatolni, mintha rajtam lenne, de ezt valójában meg is tenni, pláne részegen, hát… nem a legegyszerűbb feledet.

Felnevetett, mikor már legalább egy perce szerencsétlenkedtem azzal a nyavalyás övvel, majd a segítségemre sietett. Igaz, neki sem ment olyan egyszerűen, de lényegesen hamarabb megoldotta, mint én tettem volna.

Mikor végre az is lekerült, kigomboltam nadrágját, és lehúzva cipzárját azonnal becsúsztattam kezem, és boxerén keresztül kezdtem el ingerelni férfiasságát. Hangosan felnyögött, majd rögtön kezem után nyúlt, és az ágyig hátráltatott, majd újra lelökött, de miután levette nadrágját, rögtön fölém mászott.

Mindkét csuklómat rabságba ejtette, és testem mellett szorította az ágyhoz, miközben kulcscsontomat kezdte el harapdálni, néha pedig nyalogatni.

Hangosan sóhajtoztam alatta, de mikor lejjebb araszolt, és már a mellem fölötti részt csókolgatta, azt hittem begolyózok. Automatikusan domborítottam ki mellkasomat, hogy még jobban hozzám férjem. Ezzel egyidejűleg ágyékát is enyémnek lökte, melynél jól éreztem valószínűleg már álló farkát. Lábaimat felemelve kulcsoltam át derekát, minél közelebb húzva magamhoz, mire bőrömre kuncogott, de olyan mély tónussal, hogy megremegtem.

Próbáltam kiszabadítani csuklóimat, de mikor észrevette, rögtön elengedte őket, amin megint csak meglepődtem. Mikor lett ilyen figyelmes? A pia tényleg jó hatással van rá.

Mikor végre szabadon mozoghattam, tarkója után nyúltam, és úgy húztam le magamhoz egy csókra, miközben jóleső nyögésekkel adtam tudtára, hogy mennyire jól esik, ahogy hasamat simogatja.

Ujjaimmal a nyaka hátulján lévő aprócska babahajakat kezdtem el cirógatni, majd háta felé vettem az irányt, mutatóujjammal finoman végigszántva gerincén. Enyhén megremegett az érintésre, majd újra önuralmat erőltetve magára egy könnyed mozdulattal megszabadított felsőmtől, és valahova az ő ruhái felé dobta, le a földre.

Következő lépéseként nadrágom korcához ért, bedugta ujját és végigsimított bőrömön, majd azonnal gombommal, később pedig cipzárommal kezdett el matatni. Felemelkedett rólam, de épp csak annyira, hogy le tudja rólam húzni a farmert, és azt is a földre száműzze.

Elégedetlenül felmordultam, mikor testemet kezdte el mustrálni, de nem csinált semmit, csak támaszkodott fölöttem. Végül mikor tekintetünk találkozott, és a hatalmas, barna szemeit rám emelte, elkezdett velem forogni a világ. Hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyok és mit keresek itt. Talán túl sokat ittam? Vagy a whisky és a vodkanarancs nem volt épp a legjobb párosítás? Milyen nap van ma? Mikor is van anyukám szülinapja? Ah, minek gondolok én ilyesmikre, mikor itt van előttem egy dögös pasi? Egyáltalán… ki ő?

Csak azt látom, hogy a körvonalai egyre csak homályosulnak, és mintha a nevemen szólongatna… vagy csak hallucinálok?

Szórakozottan fejemhez kaptam, de alighogy megérintettem, úgy éreztem, mintha baltával vágták volna ketté, és végül elnyelt a sötétség.

Iszonyatos fejfájásra ébredtem, olyan érzésem volt, mintha szüntelenül a fejem fölött kongatnák a harangot. Fejemhez kapva ültem föl ágyamban, és kezdtem el masszírozni fejbőrömet, küzdve az állandó hányingerrel és szédüléssel. Ah, de utálom, hogy mindig elfelejtek kirakni vizet az éjjeliszekrényre! De az biztos, hogy én innen fel nem állok…

Felemeltem fejem, hogy a tévé fölötti órára nézzek, de… az óra nem volt ott! Kitágult szemekkel kezdtem el keresni, de ahogy körülnéztem a szobában, az egész idegen volt. Mit keresek én itt? Hogy kerülök én ide? Ki hozott ide?!

Már majdhogynem hisztériarohamot kaptam, mikor valami neszezést hallottam oldalam mellől. Rögtön odakaptam a tekintetem, de amikor megláttam valaki meztelen hátát az ágyban, a sikítófrász kerülgetett, és automatikusan kijjebb húzódtam. De mivel kíváncsiságom mindig is nagyobb volt, mint félelemérzetem, ezért nagyon lassan, szinte percenként tíz centivel araszoltam a férfihoz. Mikor végre olyan távolságba értem, ahol gond nélkül áthajolhattam rajta, hogy lássam arcát, azt hittem, ott helyben ájulok el.

- KAMENASHI?! – kiáltottam el magam hitetlenkedve, olyan hangosan, hogy még a szomszédoknak is ébresztőként szolgálhatott kiáltásom.

A férfi viszont csak ugrott egyet, és bamba tekintettel nézett körbe, majd tekintete megállapodott rajtam.

- Ó, hát felébredtél? – kérdezte álmoskásan, miközben tekintetét levezette fejemről a veszélyesebb területekre.

- Eh?! Ne bámulj! – horkantam föl idegesen, és már rántottam is magamra a paplant, eltakarva csak fehérneművel védett testem.

- Az este pedig nem zavart, hogy bámultalak – ült lassan föl, miközben perverzen elvigyorodott.

- A-az… este? – kérdeztem suttogva, hatalmas szemekkel bámulva rá. – Mi… mi történt az este? – Hangom már vészesen lehalkult, és titkon reméltem, hogy azt mondja, semmi, de ehelyett persze megint húzza az agyam. Válaszul csak még jobban elvigyorodik.

- Jesszusom, mondd, hogy nem erőszakoltál meg! – kiáltottam föl hirtelen, a lehető leggyorsabban húzódva ki az ágy legtávolabbi pontjára.

- Jézus, ne kiabálj, nemcsak neked fáj a fejed! – mordult rám hirtelen, kócos hajkoronájához kapva fejét.

Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. Arra még emlékszem, hogy elmentünk bulizni. Arra is, hogy táncoltunk, aztán megláttam Kamét egyedül, vittem neki vodkanarancsot, de utána… mi a fene történt utána?!

- Ah, tudom! – kiáltottam föl. – Lerészegedtél, rám másztál, meg akartál erőszakolni, de én menekültem, aztán végül leütöttél, és...

- Mi van?! Ne tégy úgy, mintha te nem élvezted volna! – horkant föl idegesen. - Emlékeztetlek, hogy te másztál rám! – kiabált rám dühösen, felülve az ágyban.

- Én?! Én biztos nem, ne hazudj! Soha nem kezdenék ki egy ilyen balfékkel! – ordítottam rá már vörös fejjel, de most nem a zavar miatt úszott ilyen szép árnyalatban, hanem az idegesség és kétségbeesés miatt.

- Balfékkel? – kérdezte magas hangon. – Megmutatom én neked, ki a balfék! – mondta vészjóslóan, és már mozdult is felém, de mielőtt el tudtam volna menekülni, már két csuklómnál fogva, fölöttem terpeszkedett, teljesen az ágyba szegezve.

- Engedj el! – szóltam rá határozottan, szemeimet résnyire húzva.

- Ugyan miért tenném? – nevetett föl gúnyosan, fölhúzva egyik szépen kiszedett szemöldökét.

- Mert jól tökön leszel rúgva – mosolyodtam el angyalian, ártatlanul megvonva vállaimat.

- Úgyse mered – suttogta halkan, közelebb hajolva arcomhoz.

- Fogadjunk? – emeltem föl fejem, mintha meg akarnám csókolni, mire egy zavart szempár nézett vissza rám. Elégedetten elmosolyodtam, majd még közelebb hajoltam hozzá, de mielőtt birtokba vehettem volna ajkait, térdemet erőteljesen felhúztam, eltalálva legnemesebbik pontját. Csuklóim azonnal kikerültek a fogságból, ahogy összegörnyedt fölöttem, farkát szorítva, miközben erőteljesen nyöszörgött. Mellkasára tapasztottam kezeimet, és egy gyors mozdulattal az ágyba löktem, én pedig máris kipattantam belőle, a takarót magamra rántva, így viszont az ő testét fedtem fel teljesen, melyet csak egy aprócska, feszülős, fekete boxer takart. Ahogy végignéztem kidolgozott izmain, nem tudtam elfojtani egy nyelést. Annyira tökéletes…

- IDIÓTA! – kiabált rám, miután már szóhoz jutott a fájdalomtól. – Ez kurvára fájt – nyüszített fel morcosan pislogva rám, de közeledni nem mert. Megértem, miért.

- Legalább megtanultad, hogy ne kezdj ki velem – vigyorodtam el, majd ruháimat kezdtem el keresni, de amikor megláttam őket az ő oldalán, nyeltem egyet. Végül erőt vettem magamon, és óvatosan, támadásra készen sétáltam oda cuccaimhoz, felkapva őket a földről. Ő csak vigyorogva nézte végig akciómat, de egy tapodtat sem mozdult.

- Fordulj már el! – kiáltottam rá zavartan.

- Ugyan miért tenném? – kérdezte mosolyogva, elfojtva korábbi vigyorát.

- Végig akarod nézni, ahogy felöltözök? – húztam föl szemöldökeimet, csípőre tett kézzel nézve rá.

- Miért ne? Hisz nem vagy meztelen – vonta meg vállait. – Bár, lehet, az jobban tetszene – nyalta meg ajkait kihívóan, mire rögtön a kezembe kaptam ruháit, és erősen arcába vágtam őket.

- Hé! – hagyta abba rögtön a szórakozást, kissé felháborodottan nézve rám.

- Soha a büdös életbe nem fogsz engem meztelenül látni, sőt! Soha többet nem fogunk egy ágyban ébredni! – vetettem oda neki dühösen, majd elfordulva tőle kezdtem el magamra kapkodni elnyűtt ruháimat.

Ez egy… akkora barom! Úgy utálom azt az önelégült fejét! Legszívesebben felpofoznám, majd kihajítanám öt emelet magasból. Bár, amekkora szerencséje szokott lenni, még a végén talpra esne…

Dühösen fújtattam egyet, majd mikor végre végeztem az öltözködéssel, felkaptam táskámat, és egy szempillantást se vetve rá rohantam ki a szobából, majd le a lépcsőn, és vele szemben a bejárati ajtón is, hatalmas erővel becsapva magam után.

Mikor a friss levegőre érek, a képek úgy zuhannak a nyakamba, hogy hirtelen befogadni sem tudom. Látom magam előtt kettőnket, ahogy a bárban az ölében ülök, és csókolózunk, majd a következő képen már a taxiban faljuk egymást, az utolsó kép pedig egy barna szempár, majd utána se kép, se hang.

Talán… mégse történt semmi? Hisztérikusan felnevettem, majd a kaput is becsaptam magam mögött, és a szálloda felé indultam el. Soha többet ilyen éjszakát!